| |
 |
 |
     |
|
|
|
|
|
1879.
július 19-én született Kiskunfélegyházán.
Édesapja foltozó szűcs, édesanyja kenyérsütő
asszony volt. A szegény sorsú szülők
mindhárom gyermeküket - hihetetlen erőfeszítéssel
- diplomásnak nevelték.
Móra Ferenc a budapesti egyetemen szerzett
földrajz-természetrajz szakos tanári
oklevelet. A tanítást hamarosan felcserélte
az újságírói pályával:
1902-ben a Szegedi Napló munkatársa,
1913-ban főszerkesztője lett.
Ifjúsági írásait Az Én Újságom című
folyóirat rendszeresen közölte. Első
önálló műve, Az aranyszőrű bárány 1902-ben
jelent meg.
Az írót vonzotta a régészet tudománya
is. 1917-től a szegedi Városi Múzeum
igazgatójává nevezték ki.
Ő kezdeményezte a Tisza és Maros menti
|
 |
|
Rengeteget dolgozott. Családapai teendői
mellett arra is szakított időt, hogy
tankönyvszerkesztésre vállalkozzon.
Betűország virágoskertje címmel készítette
el elemi iskolai olvasókönyveinek
sorozatát.
Móra
maga fogalmazta meg saját, a magyar
irodalomban elfoglalt helyét is:
"Nem
vagyok nagy regiszterű orgona,
kolompszó vagyok a magyar mezők
felett, de fáradt emberek ezt
is szeretik hallani néha. Nem
vagyok csillag csak rőzsetűz,
de az, amíg ég, meleget tud adni
az egyszerű embereknek."
Legsikeresebb művei:
Élete
1934.
február 8-án ért véget, örökül hagyva
életszeretetét, igazságvágyát, ízes
humorát s követésre méltó, mély
humanizmusát.
|
|
|
|
|
 |
|
|
